A származás sosem hátrány – Diplomaszerzés hendikepből

Ebben a hónapban olyan témával szerettem volna foglalkozni, ami elég sokszor pironkodást vált ki a beszélgető partnerek között, így viszonylag ritkán kerül szóba. Az érdekelt, milyen is roma származásúként, gyakran előítéletekkel teli közegben diplomát szerezni. Maguk az érintettek sem szívesen beszélnek erről, hiszen sok esetben hátrányos helyzetből indulnak, amit nem szeretnének fokozni azzal, hogy származásukat vagy speciális szükségleteiket külön hangsúlyozzák.

Tóth-Márhoffer Márta, az egyetem tanácsadó szakpszichológusa e témával kapcsolatos összegzéséből sok érdekességet tudtam meg a roma származású fiatalok felsőoktatási helyzetéről.

Szociológiai kutatások szerint a felsőoktatásban mindössze 0,2-0,3% a roma fiatalok aránya, akik többsége nő. Ők általában olyan szakokat választanak, mint az óvónői, tanítónői pálya, a szociális munkás vagy a szociálpedagógus szak, hiszen ezek közel állnak a tradicionális női szerepekhez. A férfiak körében pedig a műszaki szakok a legnépszerűbbek. A roma diákokra jellemző, hogy általában idősebbek, mint a felsőoktatásban tanuló hallgatók, vagyis legtöbbször kerülő úton jutnak csak el a főiskolákra, egyetemekre. Szorgalmuknak, kitartásuknak köszönhető, hogy a középfokú iskolákban elsajátított szakma tanulása után még tovább lépnek. Sajnos ez jelzi azt is, hogy a környezet nem igazán ismeri fel a roma diákok tehetségét az iskolai évek során, inkább szakma tanulására biztatják, s nem a felsőoktatás felé irányítják őket pályaválasztáskor. A roma fiatalok helyzetét nehezíti az is, hogy általában alacsonyabban iskolázott szülők gyermekei, többen közülük állami gondozásból, nevelőotthonból érkeznek a felsőfokú intézményekbe. Ezek miatt sokan dolgozni kényszerülnek a tanulmányaik mellett, ami viszont lassabb haladást okoz a tanulásban. Sokan segítik anyagilag saját szüleiket, testvéreiket már a felsőfokú tanulmányok során is. Szerencsére egyre több alapítvány karolja fel a fiatalokat és segíti őket a tanulmányaik során.

Az egyetemen is működik egy segítő szervezet, a Sajátos Szükségletű Hallgatókat Segítő Bizottság (SAS), ami ugyan nem kimondottan hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozik, de tagjai között is van egy roma hallgató. Én most azért fordultam a bizottsághoz, hogy segítsenek találni egy interjúra hajlandó hátrányos helyzetű hallgatót egyetemünkön. Lakó János SAS bizottsági tag és Tóth-Márhoffer Márta pszichológus Szórádi Géza roma származású hallgatótársamhoz irányított, aki maga is a SAS bizottság tagja. Géza röviden mesélt az életéről és a mindennapjairól.

Milyen szakon tanulsz?
2011-ben kezdtem meg a tanulmányaimat a Műszaki Informatikai Kar villamosmérnöki alapszakán, és terveim szerint ebben a félévben sikeres záróvizsgával be is fejezem majd az egyetemi pályafutásomat.

Hova valósi vagy eredetileg, és hogy kerültél a Pannon Egyetemre?
Bakonyszücsi vagyok, de már az egyetem előtt is Veszprémbe jártam OKJ-s képzésekre, így már azokból az időkből is ismertem a várost. Két OKJ-t csináltam, egy autószerelőit és egy autóelektronikai műszerészt, de egy barátom hatására mégis a felsőoktatásban kötöttem ki.

Így már érhető, hogy miért ezt a szakot választottad.
Igaz, hogy elég sok villamossági dolgot tanultam már az egyetem előtt is, de eredetileg azért ezt a szakot választottam, mert úgy tudtam, hogy itt kevesebb a programozás, mint a gépészeten. Később kiderült, hogy ez nem teljesen így van, de nem bántam meg a döntésemet, hiszen a mi szakmánk elég keresett a munkaerőpiacon.

Ezek szerint már készülsz a nagybetűs életre is. A szakmai gyakorlatod végzed? Milyen a munkahelyed?
A gyakorlaton már túl vagyok, most diákmunkásként dolgozom. Szeretem a helyet, elég korrektek és tisztelettudók a munkatársaim és a főnökeim is. Azt leszámítva, hogy az első héten kicsit furán néztek rám a származásom miatt, nem volt semmi gondom, barátokat is gyorsan szereztem.

Akkor a munkahelyeddel kapcsolatban elég pozitívak a tapasztalataid. Mi a helyzet az egyetemen? Ért már itt valamilyen hátrány a származásod miatt?Szinte mindenhol éreztem már megkülönböztetést emiatt. Szerencsére az egyetemen is jól kezelik a dolgot, sem az oktatók, sem pedig a hallgatók nem foglalkoznak ezzel, itt is egyenlőként kezelnek. Úgy gondolom, hogy elég értelmes emberek járnak az egyetemre, akiket ilyen dolgok nem igazán foglalkoztatnak.

Úgy tudom, hogy a SAS-on kívül más szervezetben is tevékenykedsz. Mesélnél erről is egy kicsit?
A MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) aktív tagja vagyok, valamint szívesen járok a Jó Hangulat Klub által szervezett csütörtöki Népek Táncai programra is.

Géza tehát átlagos fiatal, átlagos hallgató, átlagos elvárásokkal és átlagosan éli mindennapi életét. Épp mint bármelyikünk.

Őszintén remélem, hogy a cikk olvasását követően nem a származás, a külsőségek és az előítéletek alapján döntesz arról, ki milyen ember. Adj esélyt másoknak, hogy megmutathassák, nem is különböznek tőled annyira, mint hiszed!

A cikkben említett SAS bizottságról egy későbbi számunkban olvashattok majd.